Talán máshol kéne lenni,

az élet belső oldalán.

Ha lépek egyet,

te is léphetsz egyet igazán…

Ja, hogy egy hete nem beszéltünk? Na és miért? Annyira szeretném megtudni az okát. De te nem mondod, én meg csak állok tátott szájjal,és megdöbbenve pislogok.  Annyira érthetetlen ez az egész. De nem is tudom mit vártam…

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem is hiányoztál, inkább csak a megdöbbenés volt, ami megzavart. De túl leszek ezen is. Holnap majd ismét a szemedbe nézek, mikor nézel, és mosolyogni fogok, mint eddig. Csak belül változnak a dolgok. Elmúlnak kedves érzések, megcsúnyulnak az emlékek, és csak a rossz szájíz marad. Az, hogy velem is ugyanúgy beszéltél, mint mindenki mással… Csak most azzal a különbséggel, hogy én nem szolgáltam rá! (ugyanúgy, mint sokan mások).

Hasznomra válik ez is. Igazán nem vártam mást tőled…de azért ezt nem gondoltam, hogy csak úgy lazán, semmi magyarázkodás nélkül fogod magad, és lelépsz…

Tulajdonképpen jól is esik sajnálni magam egy picit. Elővehetem a szomorú zenéimet, fekhetek az ágyamban a plafont bámulva, és járkálhatok az utcán egyedül, kiborulva... (de közben mosolygok, mert tudom végre mi a jobb. Ami előtted volt...)

Mondd meg mi volt jobb, ami most van, vagy ami előtte volt?

Nem tudom a választ. Talán jobb álmodozni arról, hogy milyen lenne, ha egyszer melletted ébrednék fel? Vagy inkább próbáljuk meg. Nem jött össze. Tudom, hogy nem a te hibád, de nem is okoltalak soha. Most mégis irtó rosszul érzem magam. Talán azért mert úgy érzem, hogy mentegetni próbálod magad. Nem ígértél semmit, tudom.  De talán a csókok, és az ölelések, a könnyek(!)  azok nem ígéretek? Minden, ami köztünk történt, csak véletlen volt, szándék nélküli semmiség?

Az a lány vagyok, aki mindig mindent megtesz, hogy az általa áhított dolgok bekövetkezzenek. De most már nincs mit tenni. Eszedbe sem jutott, hogy miattam megváltoztasd az életed, csak annyira futotta, hogy megállapítsd, nem férek bele ... Meg is értem, egy barátnő, egy szerető, meg én már kicsit sok lenne… Valakit le kell építeni, és az nem az lesz, aki melletted van 8 éve, és akivel (állítólag) nem akarod leélni az életed. De nem értem akkor sem, hogy miért nem tudsz tovább lépni. Nem könnyű. Még egy rövidebb ideje tartó kapcsolatot sem feladni, egy másik ismeretlenért. De nem is vártam el ilyesmit. Te meg erről beszélsz. Szavak nélkül. Én meg csak nézek, és nem értem.

Nem értem a tegnap estét sem. Gyors a tempó. Igen?  És hányszor voltunk már a küszöbön. Nem lépjük át? Tényleg? Miért? Nem akarod? Nincs itt az ideje? Nem megfelelő az alkalom? A hely? Az idő?....... Mi van?

Most megint megy minden tovább. Kurva bölcsen megállapítjuk, hogy elvesztettük a kontrollt…. Na és, akkor most mit tegyünk? Ne találkozzunk. Jó. Akkor holnap? :)

És holnap feljössz megint. És csak simogatsz, mert beteg vagyok. És betakarsz, meg teát főzöl, és megvárod míg megnyugszom. Van mindened? Mit hozzak? Tea, leves,citrom, méz? Nem kell, van mindenem, köszi. Amúgy is hazamegyek. Tényleg, biztos? Utazol? Sok lesz, nem? Én feljövök mindennap, ha akarod. Á, dehogy D. is beteg, menj csak haza. Ápolnod kell őt is. Oké. 2 nap, és jobban leszel. Tudom.

Hazajöttem. Hív. Szia Honey! Jól vagy? Hazamentél? Szomorú vagyok. Mikor jössz vissza? Vigyázz magadra, várlak…

Nos, akkor most mondd nekem, hogy te nem érzel semmit…   És én? Én mit érzek?

https://www.youtube.com/watch?v=v8RbndInF8E

Nem tudnám jobban elmondani...

https://www.youtube.com/watch?v=c67IdYBgz8s

Cover me up, I’m laying here naked
Waiting forever but forever never comes
So tell me what’s better
This one or the one we had before
I’m here to discover have you got a secret to offer
You can place me in front of the shooting guns
Cause I can’t stand the reality of it all
I got my head on your shoulder
But I can’t see your face
I hear you’re talking of some nameless place
I really wanna go there
I really wanna go there with you
With you
I’m on the right side
In the mist of the morning
Clearly it’s me that missed the last warning
So tell me what’s after
What comes after the rain
Lose some meaning and gain some power
I’m right here in my golden hour
Laying on my back
I just want you to have it all
I saw you at the wedding, at some strangers house
I really thought I knew you like I know you now
But here comes another restless lover for you
I’m on the right side
In the mist of the morning
Clearly it’s me that missed the last warning
So tell me what’s after
What comes after the rain
Making my way through
This reckless slumber
The prettiest girl is the one that I’m under
I’m as lucky as most
I’m on the right side
In the mist of the morning
Clearly it’s me that missed the last warning
So tell me what’s after
What comes after the rain
I’m in the front line
Waving my flag high
Don’t know the words I just hope that I’m right
So tell me what’s after
What comes after the rain

The rain

Úgy látszik a véremben van az állandó elégedetlenség, a változás, az önsajnálat, és a negatív posztok.

Megint itt vagyok. Próbálom elmondani mit érzek. Vagy mit nem? Kicsit dejavu érzésem van…mintha már próbáltam volna fejtegetni  az érzést, amikor valami nem stimmel. Csak éppen azt nem tudod, hogy mi az? Nehezen szedtem össze a gondolataimat, hogy aztán elmondjam neked.  Ez az igazán nehéz dolog. Most, hogy már elkezdtél/tünk tervezgetni, és egyre több dolog kötött össze minket. Pont ezért is léptem most. Még azelőtt, hogy túl fájdalmas lett volna az elválás. Nem azt mondom, hogy ,most nem az. Nem kellemes érzés, sőt…hiányozni fogsz az biztos.

De ismét igazolta magát a sors. Ha emberek nem illenek össze, hiába próbáljuk beilleszteni a fogaskerekeket, valahol el fog csúszni a dolog. Megy egy kicsit. Erőltetjük. De egy idő után kezd minden rossz irányt venni, és feszült leszel,és hisztis, és másra fogod a dolgokat. Máshol keresed a hibát, és mást okolsz az érzésekért. De egyszer ki kell nyitni a fiókot…. és elővenni azokat az apróságokat, amiket ha jól megnézel, igazán naggyá tudnának válni. Egy más helyzetben, egy más emberrel.

Tudom, hogy szerinted sokkal fontosabb a mélyebb szeretet érzése, mint a szerelem. De én nem akarok lemondani róla. Pillangó vagyok, és szárnyalni akarok. A fellegekben akarok járni, és egész nap csak álmodozni.  Majd ezeket az érzéseket megszokván szépen szeretni a másikat. De egyik nélkül nem élhet a másik.  Nem létező alapokra fektettük ezt a kapcsolatot, és nálam összeomlott. És ne hidd, hogy nem próbáltam meg helyre hozni. De nem ment.  Legyőztem sok-sok előítéletet magamban, és mégsem vagyok képes téged szeretni.  Szerelemmel. Más érzések megvannak veled kapcsolatban, és tudom, hogy mennyire jó ember vagy, és értékellek is, igazán! De mellettem nem lennél boldog, és én sem melletted.

Magamat kell idéznem: útjaink nem egyfelé visznek… és csak egy igazán kis részen haladtunk egymás mellett. De tudod, semmit nem bántam meg! Nagyon sokat tanultam tőled, és igazán hiányozni fogsz! Te, meg az állandó pozitív gondolataid! 

Azt hiszem elérkezett az idő arra hogy, írjak végre egy pozitív posztot!

Nagy lemaradást kell pótolnom… :D

December első napját, egy édes kis felmondó levél tette izgalmassá. Mondhatnám azt is, hogy itt kezdődött a  „sikertörténetem”. A létszámleépítés a lehető legjobb dolog, ami a 2008-as évemet lezárhatta! Végre aktívan-szabadon-hivatalosan is munkát kereshettem.  Megszabadultam végre a „kedves” főnökömtől, az ididóta-begyepesedett kollégáktól, és az állandó reggeli gyomorgörcstől.

Gőzerővel kezdtem küldözgetni az önéletrajzomat, ügynökségekhez, multikhoz, meg tulajdonképpen mindenhová, aminek köze volt a marketinghez.  Az egyik ügynökség különösen tetszett, de ha bevallhatom álmodni sem mertem arról, hogy egyáltalán behívnak!

Aztán másnap csörgött a telefonom, és hívtak,és hívtak több helyre is. Végül két hely maradt, ahol esélyesnek bizonyultam. Sok-sok önéletrajz, és sok körös interjú (ami néhol igencsak esélytelennek látszott) után szerdán délelőtt megint csak csörgött  a telefon , és jött a hír, hogy felvettek!

December tizenhetedik napján, már elmondhattam magamról, hogy a Republicnál dolgozom!

Hihetetlen dolog. Azóta sem tudom, hogy ez most álom-e? Olyan helyre kerültem, ahová csak álmodtam már 2-3 éve! A legjobb az egészben, hogy mindenki segít, kedvesek, barátságosak! És sok-sok munkám lesz. Tulajdonképpen az elmúlt 3 napban több feladatom volt, mint a városüziben  1 hónap alatt. És kezdem végre magamat értékesnek, és hasznosnak érezni…  Egyszerűen csak azt vettem ma észre magamon, hogy mosolyogva keletem fel reggel, mert tudtam, hogy végre van értelme. Tudom sokak számára nem fontos a munkájuk, és amint kilépnek a munkahelyükről el is felejtik a benti dolgokat…de nekem nagyon sokat számít, hogy mivel töltöm el a napjaimat. A kilátások alapján arra számítok, hogy ez egy ideális hely a számomra.

És a legjobb, hogy sokan vannak akik velem örülnek! A családom, a barátaim, és akik közel vannak hozzám, mind örülnek, és büszkék rám. És nagyon jó érzés, ha van kinek elmondanod, van kivel megosztanod a sikereidet! Köszönettel tartozom nekik…  Szóval nektek is szól ez a poszt! :D

Lassan zárhatom a soraimat azzal, hogy ne haragudj,de mennem kell, mert sok a munkám!                  

Úgyhogy, majd jövök….

Csukott szemmel mosolyogni...

Emlékszem egy Ákos szövegre,  miszerint kiírlak magamból....

Ezt akarom most megtenni. Csak nem is tudom pontosan mit érzek. Csak kapaszkodom szépen az elmúlt emlékekbe, és azt gondolom milyen jó is lenne együtt. Tényleg! Milyen is lenne? Nem tudom. Azt nem tudhatom, hogy a lassan fél éve tartó egyedüllét alatt milyenné váltál? Nem tudom mit gondolsz rólam, a kapcsolatunkról, az elmúltról,és az eljövendőről? Tudom viszont, hogy én mit változtam, mit érzek másképpen, és miket sikerült megértenem, megtanulnom az elmúlt időszakban.

Azt is tudom, hogy milyennel látlak most téged. Egy olyan fiúnak, aki mellett az lehetnék, aki akarok lenni. Olyan voltam úgy egy-másfél éve. Szerettem azt a légkört, ami körülvett téged. A könyveidet, a cd-jeidet, a ruháidat, az illatod, a családodat,a  barátaidat, a várost, ahol éltünk.

A város. Vajon miért van, hogy akárhányszor eszembe jut, elszorul a szívem,és könnyek szöknek a szemembe? Vajon annyira boldog voltam ott? Határozottan igen. Akkor nem tűnt fel. De most, hogy hiányzik, megtanultam értékelni az ott történt dolgokat. Megtanultalak értékelni. A múltban, és  így a jelenben is. És ez az érték óhatatlanul homályosul, mert már nem emlékszem rád. Nem emlékszem milyen volt mikor a várban sétáltunk, és arra sem amikor „kell a balhé?-t” játszottunk a Bárkában...

Fáj a szívem, és legszívesebben kitépném, hogy megmutathassam neked milyen kicsi darabokból áll. 

 Úgy szeretnék már túlleni rajtad. De valamiért nem megy. Sajnálom magam. Hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a bánat, hogy szomorú zenéket hallgatok, és világfájdalom kifejezés ül az arcomon. Máskor meg mosolygok,és úgy érzem magam, mint egy őrült. Nem találom, hogy merre kellene indulnom. Egy ideig elfogadtam, hogy nélküled kell menni tovább,de könnyű volt úgy, hogy volt mellettem valaki. Akiről azt hittem, hogy pótolni fogja a hiányt, amit hagytál magad után. Mert maradt valami, amit egyelőre nem akarok másnak adni. Folyton rajtad jár az eszem, leslek az utcán, és az iwiw-en...és nem akarlak elfelejteni.

Szerettelek volna visszakapni. Szerettelek volna meggyőzni, hogy higyj nekem, mert most minden más lesz. Szerettem volna rád zúdítani az összes szeretet,ami bennem van. Ehelyett most is sírós zenét hallgatok,és írom az én snassz kis levelemet neked. Összeszedetlen,és biztos szánalmas is. De te tudod, hogy sosem tudtam írni. Mindig mások szavain keresztül próbáltam megmutatni mit érzek. Hát ezek most saját szavak, saját érzések, saját fájdalmak....amikhez már tudom nincs közöd,mégis tudnod kellene róla...hogy van egy lány,aki szeret téged, teljes szívéből. De majd elmúlik, és biztos tovább is lépek, csak mikor? Már ideje lenne! Mert olyan rég volt már amikor pontosan tudtam, mit érzek. És bele akaratlak írni magamba...

23 vagyok. Nagyon szeretném tudni, hány csalódáson leszek még túl. Volt sok, és tartok tőle, hogy lesz is még. Rengeteg indokot hallottam már, hogy bizonyos kapcsolatok miért nem működnek, de sajnos egyértelműt nem sokat…

Persze nem hibáztathatok senkit, azért amit érez, illetve azért amit nem. Erőltetni nem lehet semmit, meg nincs is sok értelme megerőszakolni az érzéseket. Ha belegondolok, talán mindenki egész könnyen el tudja dönteni, hogy akar-e valakivel komolyabban együtt lenni, vagy sem. Vannak emberek, akinek ez könnyebben megy, másoknak meg jó sok idő és tapasztalat, meg gondolkodás kell. Én azt hiszem, az utóbbi csoportba tartozom. A vicces az, hogy az, amit 2 hete feketén-fehéren ki tudtam jelenteni az mára már nem aktuális. Ha úgy vesszük győzedelmeskedtem megint önmagamon. Mert ezt is el lehet érni nálam.

Egyik este történt valami… sok dolog következménye volt ez. Először is ugye a nyomasztó napom lezárásaképpen kaptam egy nem éppen pozitív tartalmú levelet. Amolyan szex és new york-os nyisd ki végre a szemed szöveg volt benne. És az, hogy attól mert néhányszor lefeküdtünk, még nem leszünk szerelmesek egymásba. (Tudom én persze, de azért meg akartam próbálni, hátha összejön…)  és, ha ez nem lett volna elég, akkor a munkahelyemen is történt néhány dolog, amitől, még most is forog a gyomrom. Vicces, hogy egyesek mennyire sekélyesek és egyszerűek…abból űznek sportot, hogy megdugják az összes velük dolgozó lányt. Ezek után csak azt remélem, hogy ha elfogynak a lányok, akkor majd egymással játszadoznak a srácok. Nem hiszem, hogy bármelyik is normális lenne.

Nos ezek után, gondolom sejthető, hogy milyen lelki állapotban találtál meg.  Szerencsére. Ért elég sérelem ahhoz, hogy kiboruljak. És olyan jó volt, hogy akkor pont te voltál ott, mert különben egyedül sírdogálhattam volna otthon. És hozzád bújva megértettem, hogy talán igazad van. Nem kell állandóan azon rágódnom, hogy ez, vagy az miért nem jött össze? Miért nem koncentrálok arra, ami most van?! Mert jó lehet az is. Tehát azóta csak hagyom a dolgokat, hadd történjenek meg egymás után, mindenféle logika nélkül. És ma már ott tartunk, hogy közös utazás tervezünk, meg meglepi ebédre viszel... Nem semmi!

És tudod mit? Jól érzem magam! A felszín felett... :-)

Hogyan is lehetne valakinek kíméletesen elmagyarázni, hogy te nem úgy gondolkodsz, ahogy ő?  Kíméletesen… mert nem akarod megbántani. Persze itt nem sajnálatról van szó, dehogy (!) …csak fontos neked, mert kedveled…de valami megváltozott azóta. Nálam meg egyébként is gyorsan változnak érzések-gondolatok. És te erre, valljuk be, bőven rászolgáltál. Május környékén kezdődött minden. Kialakult bennem egy kép rólad, ehhez társulni kezdtek érzések. Aztán hirtelen vettek a dolgok egy jó nagy fordulatot. Akkorát, hogy beleszédültem. És akkor kiderült, hogy nem egészen olyan vagy, mint aminek gondoltalak. Az ember hajlamos felruházni társait nem létező tulajdonságokkal, ami rám különösen igaz. (http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/H.xml/holdudvarhatas.html)

Mégis, még ez sem volt elég, ahhoz, hogy látni se akarjalak többet. Nem érzetem magam megbántva, csak szörnyen dühös voltam. Nem hittem el, hogy így intézted el a dolgokat! De túltettem magam rajta. És értelmét vesztette az ezen való rágódás. Azóta sem gondolkodtam azon, hogy vajon miért alakultak így a dolgok. És főleg nem gondolkodtam azon, hogy a mostani kapcsolatunknak mi célja van?

Tudod, igazad volt ezzel a befogadás elmélettel, de vannak dolgok, amikről az ember általában ugyanúgy vélekedik. Ez pont ilyen.

Nem nagyon tudom, mit kell ilyenkor mondani. Szerintem az a legcélravezetőbb, ha őszinte próbálok lenni. Persze ennek is vannak határai. Na és arról még nem is beszéltem, hogy mit mondjak olyankor, ha még én magam sem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek. Csak vannak dolgok, amik nem stimmelnek. Egyszerűen nem illünk össze. Túl sok vagy nekem. Persze szeretek én veled lenni, mert aranyos vagy, kedves, és szórakoztató… meg vannak más előnyeid is, amiket itt inkább nem sorolnék fel, de sajna ez nem elég arra, hogy forró szerelembe essek. Persze lehet, hogy te nem is erre vágysz… Nem tudom, hogy nálad a testi vágy mellé, mennyi lelki vágy társul? De sajna nálam egyik sem jelentős mértékű. Más dimenzióban élünk. Máshonnan jöttünk, és másfelé is megyünk, és látod csak egy igen pici szakaszon haladtunk együtt. De én nem bánom, hisz ezzel is több lettem... És remélem benned sem maradnak rossz érzések.

Ez még neked szól : https://www.youtube.com/watch?v=wVyggTKDcOE

:-)

Gonosz dolog az agy. Nem hagy neked boldogságot. Bármi is alakul jól az életedben ő mindig ott dolgozik a háttérben, és elhiteti veled, hogy az nem is olyan jó…

Bár az elmúlt napokban nem alakultak túl jól a dolgaim, mégis ha egyfolytában megyek, csinálom a dolgomat, akkor nincs időm rágódni, ezért nem is élem meg olyan nagy tragédiának a dolgokat. De sajnos a hétvége közeledtével egyre sűrűsödnek a gondolkodással töltött órák. Minden nap csütörtöktől-vasárnapig, napi 5 órám van számot vetni magammal. És bizony vannak napok, amikor teljesen magamba zuhanok, és arra jövök rá, hogy minden rossz az életemben. Pedig ez nem igaz! Alapvetően a kis dolgoknak is tudok örülni. Például, ha egy volt osztálytársammal találkozom reggel, vagy ha egy barátomtól kapok képeket Dániából.

Valahogy ki kellene kapcsolnom az agyam esténként. Vagy találnom kellene egy másik munkát, ahol nincs időm ilyen hülyeségeken rágódni. Egyik sem könnyű. Bár aktív munkakereső lettem ismét. Besokalltam. Elég volt a semmit tevésből, felelősségteljes munkát akarok, ahol megbecsülnek, és látom értelmét annak, hogy minden reggel hétkor felkeljek. 

Szóval ma este is 5 óra „munka” vár rám. Kíváncsi vagyok hajnalban hogy érzem majd magam…

Néha megesik, hogy a dolgok végérvényesen kicsúsznak a kezeid közül és nem is tudod, hogyan vedd vissza az irányítást. Egyik nap még otthon fekszel és mosolyogsz, másnap pedig minden zavaros a fejedben.

Van valami gond a munkahelyemen. Illetve mindkét munkahelyemen. Az egyiken egy lelkes kollegina követ el mindent, hogy ne kelljen többet a képemet bámulnia. A másik helyen meg fogadásokat kötnek a hátam mögött, hogy ugyan kivel fekszem le a sok degenerált közül. Megoldások akadnak. Az lenne a legjobb, ha a két munka helyett keresnék valami ideálisabbat. Mondjuk egy normális munkahelyet, ahol van munkám, megbecsülnek, fontosnak érezhetem magam, és jól keresek.

Van valami gond a lakásom körül. Alighogy beköltöztem a fantasztikus új lakásba, lassan ki is pakoltam. De még egy hónap ideiglenes állapot következik. Decembertől viszont minden ok lesz.

Van valami gond az időbeosztásom körül. A két munka teljesen lefoglal. Nincs időm magamra. Nem tudom mikor volt, hogy egy délutánon keresztül otthon nézhettem a kis dvd-imet, vagy olvashattam a könyveimet. Megoldás? A munkahely váltás.

Van valami gond a barátaimmal. Illetve nem velük van, hanem azzal van a gond, hogy mindenki kb. akkor ér rá, amikor én nem. Bármennyire is szeretnék találkozni velük, elég sokszor nem jön össze a dolog. Megoldás persze a munkával töltött napok számának csökkentése.

Van valami gond a családommal. Csak annyi, hogy velük sem nagyon találkozom. Most az az időszak van, hogy ők jönnek hozzám, ha látni akarjuk egymást. Ez is rossz, mert hiányzik egy kicsit a vidéki levegő. Megoldáson gondolkodnom sem kell.

Van valami gond a szerelmi életemmel. Nem sok, csak éppen annyi, hogy nincs. Úgy tűnik megint egy furcsa időszak köszöntött be. Néha teljesen jól el vagyok egyedül, de néha meg totálisan beparázom, hogy mi lesz velem pasi nélkül. Valamiért megint ott vagyok, ahol 2 éve. Talán tanulnom kell még. Tudom, hogy hasznos időszak ez is. Önismeret, meg minden. Van is értelme, biztosan jobban becsülöm majd azt, aki egyszer fontos lesz nekem. Vagy valami más oka van. Ha rájövök megírom azt is. A helyzet megoldását nem tudom. Lehet nem is kell tudnom, majd alakulnak a dolgok. Hiszen minden van valamiért.

Szóval van néhány gond az életemben,de semmi olyasmi, amit egy kis napsütés, jó zene, és egy hideg csoki ne tudna derűsebbé varázsolni. De ha holnap esetleg nem sütne a nap, egy nagy kád víz is megteszi, utána meg egy kis szieszta a meleg szobában. :)

Minden megoldható, csak erőt kell vennem magamon...és át kell néznem a túloldalra, arra a naposra...

Hálátlan vagyok...

Az az igazság, hogy csak akkor tudok igazán megnyílni, ha valami rossz, vagy bántó dolog történik velem. Az igazán jó dolgokat sosem írom le, mert akkor azzal vagyok elfoglalva, hogy milyen jó ez, meg az... De valamiért nem is sok ez az idő, amit azzal töltök, hogy örülök magamnak, meg másoknak, neked. Úgyhogy írok!

Az utóbbi időben igen egyszerű volt minden. Nem volt senki akin törhettem volna a kis agyamat. Hirtelen eltűnt mindenki. Aztán 3 nap leforgása alatt felpörögtek az események.

Van ugye egyszer ő, aki mondhatni tökéletes lenne, csakhát ő nem ezt gondolja rólam. Úgyhogy a dolog bukta, de azért néha összefutunk...az is valami, legalább van néhány jó estém.

Van ugye egyszer ö, aki idióta, bohém kisfiú. Aranyos, kedves, udvarolgatott, meg minden. De itt jön a cikis rész, munkatárs. És ezen a munkahelyen minden kapcsolat kuka. Soha senkivel nem érdemes kezdenem. Én kezdtem.

Van ugye ö, aki több mint két éve felém se nézett. Most megjelenik, a nagy szakítás után, hogy az ő lelkiismerete nem nyugodt,részben miattam, na meg hangsúlyozzuk, hogy vannak még páran, akiket megkeresett mostanában.

A forgatókönyv:

Első

Az a néhány óra, amit veled töltök nem elég semmire. Főleg nem arra, hogy 2 hónapig éljek belőle.

Nem értelek, nem is értettelek soha, hogy mit miért csinálsz... semmi sem logikus. Ha van kedved hozzám, akkor mehet az sms-party, a „mondd mit akarsz, és lesz, ami lesz.”.. Lesz is mindig valami, de akkor azt hiszem utána is megérdemelném, hogy legalább az sms-re válaszolj, és ne érezzem ilyen cefetül magam.

Második

Áhá! És az belefér a lelkiismereted rengetegébe, hogy én betegre aggódjam magam, mert kb. 4 napja azt mondtad, hogy mindjárt visszahívsz, és azóta nem hallottam rólad. Még csak arra sem veszed a fáradtságot, hogy válaszolj, ha írok.

Elégtétel? Hagyjuk már! Kit érdekel? Visszakapod? Lehet megérdemelnéd. De én ezek után is szóba fogok állni veled. Csak mert az sokkal rosszabb lesz neked,mert ha valóban fontos voltam/vagyok, mint ahogy azt előadtad, akkor egyszer tényleg szarul fogod érzeni magad miattam.

Harmadik

Adottak a körülmények. Ezekből próbáltam a legjobbat kihozni. Próbálhattam volna kicsit jobban is! De nem érdekes. Sokáig érdekelt az emberek véleménye. Jaj, ki mit gondol? De egy ideje eljutottam odáig, hogy nem taktikázom. Soha semmit nem fogok máshogy csinálni azért, mert az valakinek nem tetszik. Sajnálom, ha mások így élnek. Jó, persze azért nem fogok senkit sem leöldösni, mert a hetesen rálépett az új csizmámra. De azért semmi esetre sem fogom vissza magam, mert a konyhások majd megkérdezik, hogy te tényleg igaz, hogy...? Igaz! Na és? Zavar, talán? Szívesen válaszolok bárkinek. Mert ezen a helyen sohasem kérdeznek, és ha nincs kérdés nincs válasz, csak a pletyka, meg a találgatások. Sok a rosszindulat.

Nem volt a legjobb estém, de legalább most már ezt is tudom. :) és azt is tudtam, hogy nem lesz folytatása...majd írok. Ahha, gondolom... legalább te nem leptél meg.

Zene:

Jamiroquai :Falling

www.youtube.com/watch

Jamiroquai :Butterfly

www.youtube.com/watch

Ja! El is felejtettem! A kutya visszakerült!

Vajon mi dönti el, hogy mikor is adjam vissza a zálogba kapott (plüss) kutyust?

A megállapodás úgy szólt, ugye, hogy ha majd túl leszel ezen az egész „együtt voltunk, de elmúlt” dolgon, vagy ha mással fekszem le….

Az egyik feltétel teljesült. De ez vajon egyet jelent azzal, hogy már túltettem magam a szakításunkon? Ha nem tudok rólad, és nem látlak, vagy nem hallom a hangodat, akkor elég jól elvagyok. De ha már egy kicsit is többet jutsz eszembe, akkor bizony szorul a hurok. A torkomon, és igen nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne halld a hangomon, hogy épp a sírás kerülget. Tudod, csak a torkom fáj. És az is igen rosszul esik, ha azt olvasom valahol,

hogy „ egy igen kellemes hölgy társaságában voltam”…

Nem is tudom hová tenni ezeket a dolgokat. Nem tudom mit is akarok. Az elmúlt időszak úgy telt el, hogy nem találkoztunk, mert annak nem lett jó vége. Gondolom, ez lenne most is, ha találkoznánk… nem tudom?

Régebben sokszor éreztem úgy, hogy nem tudom, miért vagyunk együtt? Most mégis, amikor otthon egyedül alszom el, bizony tudom értékelni azt, mikor még úgy mentem haza, hogy az első emeletről, már azt lestem, hogy vajon nyitva, van-e már a rács? Vagyis otthon te vársz-e rám?

Persze az élet megy tovább. Próbálkozom én is. Talán vagyok én is néha kellemes fiú társaságban, de egyelőre nem az igazi egyik sem.

Szóval a kutyád még marad egy darabig….

Ma csodálkozva vettem észre, hogy nem esik rosszul egyes ex-ket, az új szerelmükkel látni. Inkább csak nevetek, meg kicsit elcsodálkozom az új választotton. Persze van bennem némi irónia, amikor azon kezdek el viccelődni, hogy tegnap én, holnap meg már másik az élete szerelme, de két hónapja megint más volt. Kicsit csapodár a fiatalember, azt hiszem.

„Remekek ezek a váltások. „ :) Mondta ő! Nekem! 

Megmosolyogtat a gondolat, hogy ő szombat estéről vasárnap reggelre lett szerelmes. :) Irigylem is, ezért szombaton elmegyek valami szimpatikus szórakozóhelyre, és várom a reggelit! :) Hátha ágyba hozza nekem valami lovag. A fehér ló viszont csak kinnt a gangon fér el! :)

De meddig is fajulhat a dolog?

Történnek sorban az események. Elmész Balaton-Soundra, haverok mondják:

Ki kellene menni Szigetre, ezt a Jay-Kay-t megnézni.... :) Te nem is vagy oda az ötletért, de egye fene lehet tényleg jó lesz!

Hát itt kezdődött. Nem is volt ez annyira központi téma. Pont ettől lett izgalmas. Közeledett a nagy hét, és mivel rendes lányként végig dolgoztam a nyarat gondoltam ennyit megérdemlek...egy kis balatoni ejtőzés után ráadásként. :) Találtam is kellemes társaságot első „ Szigetelésemhez”.

Egy hét a koncertig :

Kedvenc lakótársam letölti a High Times: Singles 1992-2006 albumot. Második hallgatásra már mosolyogva állom végig a 2,5 órás vonatutat, nem törődve a meleggel, a tömeggel, a lábfájással... mi lehet velem? :)

Harmadjára már az egész társaság ezt hallgatja. És a szövegeket próbáljuk megfejteni.

A koncert előtti napon:

Buli Siófokon. A legnagyobb buli hevében is be-be csúszik egy-egy sor a Love Foolosophy-ból.

A koncert napja:

2 óra alvás után is feltüzelve veszem át jegyemet. Bizonyos fokú gyomorideg már megvan, és még csak most jön a mit vegyek fel dilemma. Illene egy jó kis kalapban megjelenni, de nem találok hozzá semmit, meg meleg is van,de nagyon.

Koncerten:

Gyomrom a torkomban. Még van kb. 4 óra. De már előre attól rettegek, hogy mi lesz, ha vége a koncertnek? Feszült séták, egy két bemelegítő ital, és mehet is a harc a helyekért. Szerencsétlenségemre nem vagyok egy magas lány. Pipiskedve látok csak valamit a nézőtér közepéről. Akkor durakodni kellene... :) Meg is van, a vége a 10-15 sor körül. Elég jó. Szerencsére a meleg ellen hoztam magammal a jól bevált legyezőmet. Ez segített hozzá, hogy három fiatalember is a nyakába vett. Így hát koncert felét legalább fentről nézhettem végig. Isteni volt. Ahogy az a kis csöpp emberke végig táncolta-ugrálta-énekelte ezt a másfél órát. A csajok kikészültek. Persze mi is rendesen!

Utána:

Vége van. Áhh, ettől féltem. De hamarosan jön az új lemez, meg koncert is lesz még elég. Csak kérdés mennyire tudok eljutni. De most azon vagyok, hogy megvegyek minden cd-t, és dvd-t eredetiben. Dalszövegek, képek letöltve, háttérképek,videók,képernyővédők, összes zeneszám.... és persze angol tanulás ezerrel, hogy jobban értsem miről is mesél a csodalény.

És irány Skócia, hogy elmondhassam, találkoztam Vele! :-) Akinek a dalai megváltoztatták az életem. Aki mindig mosolyt csal az arcomra. Aki segített abban, hogy mindent máshogy lássak...

Kicsit átszőtte az életemet a rajongás. Talán csak pótlok vele valamit, de nem is ez a lényeg.... csak, hogy...

U give me something....

www.youtube.com/watch

… a nőt. Mert én mindig máshogy érzek, mint te. És mindig mást akarok, és máskor, mint te. És mindig másra gondolok, mint te…

Ha írok, akkor válaszolj. Ha nem akarsz megbántani, akkor ne tegyél olyat, aminek tudod, hogy sírás lesz a vége. Egyszerű a dolgod. Mindig csak annyit tegyél, amit te is elvárnál tőlem .

Ne szerelmeskedj, csak az este hevével, és ne mondj olyat, amit megbánnál reggel.

Ne hívj el magadhoz, ha már útközben azt kérdezed, hogy akarok-e jönni?

Ne akarj velem szeretkezni egyszer. Se kétszer. Akarj mindig, vagy soha!

Ne csinálj reggelit nekem, csak mondd, hogy most már dolgoznod kell.

Ne mutogasd a munkáidat, hisz úgyis lenyűgöztél már.

Ne ajánlj filmet, vagy könyvet, amit miattad olvasok el - nézek meg.

Ne tegyél be olyan zenét, amit hallgatni fogok.

Ne,ne,ne csinálj semmit, ha Te is tudod, hogy a végén lesz egy „vesztes”, aki persze nem te leszel!

Azon gondolkodom tegnap óta, hogy mit is csinálhatnék még? Mármint tudom, hogy talán kicsit ijesztő lehetek, és sok is,de ez csak egyfajta védekezés. Félelem, hogy mi van ha nem talál érdekesnek, és akkor jön az adu ász, a szex. Főleg ha régen volt benne részed, akkor meg pláne rögtön ez, az a téma, ami minden második mondatod burkolt mondanivalója.

Kívánni valakit...Igen én is érzem ezt. És nem tartom cikinek, hiszen egy szexi kar, és száj annyira fel tudja kelteni a figyelmemet, hogy órákig el tudok fantáziálgatni róla. És ha a fantáziálgatásból valóság lesz, és az megközelíti azt, amit elképzeltem, netán jobb is, akkor miért ne szeretném megismételni? Hiszen nagyok vagyunk már,és szeretjük a jó dolgokat. Főleg azokat, amikre 1% esélyt sem adtam volna, és mondhatjuk azt is, hogy két évig kellett rá várnom...vagy háromig...

 Persze akkor még más volt a helyzet. Akkoriban foggal-körömmel harcoltam egy olyan kapcsolatért, ami "komoly". Görcsösen akartam magam mellé valakit, elijesztve ezzel azokat, akiket esetleg érdekeltem. Tanultam belőle. Most már nem akarok minden áron magam mellett tudni valakit reggeltől-estig. Nem akarok minden áron Ragaszkodni.

Csak egy olyan valakit keresek, akivel néha el lehet menni sörözni, aztán meg el lehet tölteni vele néhány kellemes órát,együtt reggelizni, majd hazamenni. És egész nap mosolyogni....

Tanulok.

Gondolom segít, ha leírom az érzéseimet. Nem is nektek, inkább csak magamnak. Sokat olvasgatom úgyis a leveleimet, így egyszerűbb lesz.

Csalódtam. Ismét. És továbbra sem tanulok belőle. Már annyiszor megfogadtam, hogy nem hívom fel többé, és nem megyek vele moziba,és nem féltékenykedem, és nem kérdezgetem, hogy mi van a csajokkal? De nem megy. Valahogy nem tudom megemészteni, hogy utánam is lehet boldog valaki mással. És, ha mással lesz, akkor tőle is úgy fogja kérdezni, hogy szereti-e még, mint tőlem kérdezte. Kétségekkel a szemében? Talán most is az lenne a válaszom, mint régen,de tegnap megint megfogadtam, hogy többé nem! És nem is vagyok biztos benne, hogy egy igen tükrözné a valóságot, mert könnyen meglehet, hogy csak a keserűség beszélne belőlem.

És ami a vicces az egészben, hogy nem kérdezi! Mert már nincs láng-ocska. Elmúlt.

Ő jó ember, csak fél, hogy " valaki bánt valakit". Ennek ellenére megtette. Nem figyelt rám. Ment az sms-szerelem egész este. Meg az elementem wc-re 20 percre,mikor senki nem volt előttem. Én meg ülök a legszebb moziban, a legszebb film után...nézem a plafont, és csak potyognak a könnyeim. Mert ő, egy laza mosollyal közli, hogy nincs már közünk egymáshoz, és nincs jogom kiakadni sem. Akkor most mondom, hogy de, igenis van! Mert egy baráttal szemben is bunkóság, amit csinált. És ő pedig mosolyog...és úton van egy olyan élet felé, amiben én már nem szerepelek, és amiben ő boldog lesz. Jól van, nem tudok tenni ellene, és áldásom is rá! Csak én ne tudjak róla!

Megjelenek itt is. Sok okos dolog született meg a fejemben, és arra gondoltam hátha tanulhatok belőlük.