Azt hiszem elérkezett az idő arra hogy, írjak végre egy pozitív posztot!

Nagy lemaradást kell pótolnom… :D

December első napját, egy édes kis felmondó levél tette izgalmassá. Mondhatnám azt is, hogy itt kezdődött a  „sikertörténetem”. A létszámleépítés a lehető legjobb dolog, ami a 2008-as évemet lezárhatta! Végre aktívan-szabadon-hivatalosan is munkát kereshettem.  Megszabadultam végre a „kedves” főnökömtől, az ididóta-begyepesedett kollégáktól, és az állandó reggeli gyomorgörcstől.

Gőzerővel kezdtem küldözgetni az önéletrajzomat, ügynökségekhez, multikhoz, meg tulajdonképpen mindenhová, aminek köze volt a marketinghez.  Az egyik ügynökség különösen tetszett, de ha bevallhatom álmodni sem mertem arról, hogy egyáltalán behívnak!

Aztán másnap csörgött a telefonom, és hívtak,és hívtak több helyre is. Végül két hely maradt, ahol esélyesnek bizonyultam. Sok-sok önéletrajz, és sok körös interjú (ami néhol igencsak esélytelennek látszott) után szerdán délelőtt megint csak csörgött  a telefon , és jött a hír, hogy felvettek!

December tizenhetedik napján, már elmondhattam magamról, hogy a Republicnál dolgozom!

Hihetetlen dolog. Azóta sem tudom, hogy ez most álom-e? Olyan helyre kerültem, ahová csak álmodtam már 2-3 éve! A legjobb az egészben, hogy mindenki segít, kedvesek, barátságosak! És sok-sok munkám lesz. Tulajdonképpen az elmúlt 3 napban több feladatom volt, mint a városüziben  1 hónap alatt. És kezdem végre magamat értékesnek, és hasznosnak érezni…  Egyszerűen csak azt vettem ma észre magamon, hogy mosolyogva keletem fel reggel, mert tudtam, hogy végre van értelme. Tudom sokak számára nem fontos a munkájuk, és amint kilépnek a munkahelyükről el is felejtik a benti dolgokat…de nekem nagyon sokat számít, hogy mivel töltöm el a napjaimat. A kilátások alapján arra számítok, hogy ez egy ideális hely a számomra.

És a legjobb, hogy sokan vannak akik velem örülnek! A családom, a barátaim, és akik közel vannak hozzám, mind örülnek, és büszkék rám. És nagyon jó érzés, ha van kinek elmondanod, van kivel megosztanod a sikereidet! Köszönettel tartozom nekik…  Szóval nektek is szól ez a poszt! :D

Lassan zárhatom a soraimat azzal, hogy ne haragudj,de mennem kell, mert sok a munkám!                  

Úgyhogy, majd jövök….