23 vagyok. Nagyon szeretném tudni, hány csalódáson leszek még túl. Volt sok, és tartok tőle, hogy lesz is még. Rengeteg indokot hallottam már, hogy bizonyos kapcsolatok miért nem működnek, de sajnos egyértelműt nem sokat…

Persze nem hibáztathatok senkit, azért amit érez, illetve azért amit nem. Erőltetni nem lehet semmit, meg nincs is sok értelme megerőszakolni az érzéseket. Ha belegondolok, talán mindenki egész könnyen el tudja dönteni, hogy akar-e valakivel komolyabban együtt lenni, vagy sem. Vannak emberek, akinek ez könnyebben megy, másoknak meg jó sok idő és tapasztalat, meg gondolkodás kell. Én azt hiszem, az utóbbi csoportba tartozom. A vicces az, hogy az, amit 2 hete feketén-fehéren ki tudtam jelenteni az mára már nem aktuális. Ha úgy vesszük győzedelmeskedtem megint önmagamon. Mert ezt is el lehet érni nálam.

Egyik este történt valami… sok dolog következménye volt ez. Először is ugye a nyomasztó napom lezárásaképpen kaptam egy nem éppen pozitív tartalmú levelet. Amolyan szex és new york-os nyisd ki végre a szemed szöveg volt benne. És az, hogy attól mert néhányszor lefeküdtünk, még nem leszünk szerelmesek egymásba. (Tudom én persze, de azért meg akartam próbálni, hátha összejön…)  és, ha ez nem lett volna elég, akkor a munkahelyemen is történt néhány dolog, amitől, még most is forog a gyomrom. Vicces, hogy egyesek mennyire sekélyesek és egyszerűek…abból űznek sportot, hogy megdugják az összes velük dolgozó lányt. Ezek után csak azt remélem, hogy ha elfogynak a lányok, akkor majd egymással játszadoznak a srácok. Nem hiszem, hogy bármelyik is normális lenne.

Nos ezek után, gondolom sejthető, hogy milyen lelki állapotban találtál meg.  Szerencsére. Ért elég sérelem ahhoz, hogy kiboruljak. És olyan jó volt, hogy akkor pont te voltál ott, mert különben egyedül sírdogálhattam volna otthon. És hozzád bújva megértettem, hogy talán igazad van. Nem kell állandóan azon rágódnom, hogy ez, vagy az miért nem jött össze? Miért nem koncentrálok arra, ami most van?! Mert jó lehet az is. Tehát azóta csak hagyom a dolgokat, hadd történjenek meg egymás után, mindenféle logika nélkül. És ma már ott tartunk, hogy közös utazás tervezünk, meg meglepi ebédre viszel... Nem semmi!

És tudod mit? Jól érzem magam! A felszín felett... :-)