Gonosz dolog az agy. Nem hagy neked boldogságot. Bármi is alakul jól az életedben ő mindig ott dolgozik a háttérben, és elhiteti veled, hogy az nem is olyan jó…

Bár az elmúlt napokban nem alakultak túl jól a dolgaim, mégis ha egyfolytában megyek, csinálom a dolgomat, akkor nincs időm rágódni, ezért nem is élem meg olyan nagy tragédiának a dolgokat. De sajnos a hétvége közeledtével egyre sűrűsödnek a gondolkodással töltött órák. Minden nap csütörtöktől-vasárnapig, napi 5 órám van számot vetni magammal. És bizony vannak napok, amikor teljesen magamba zuhanok, és arra jövök rá, hogy minden rossz az életemben. Pedig ez nem igaz! Alapvetően a kis dolgoknak is tudok örülni. Például, ha egy volt osztálytársammal találkozom reggel, vagy ha egy barátomtól kapok képeket Dániából.

Valahogy ki kellene kapcsolnom az agyam esténként. Vagy találnom kellene egy másik munkát, ahol nincs időm ilyen hülyeségeken rágódni. Egyik sem könnyű. Bár aktív munkakereső lettem ismét. Besokalltam. Elég volt a semmit tevésből, felelősségteljes munkát akarok, ahol megbecsülnek, és látom értelmét annak, hogy minden reggel hétkor felkeljek. 

Szóval ma este is 5 óra „munka” vár rám. Kíváncsi vagyok hajnalban hogy érzem majd magam…