Fény az éjszakában. Kicsit pislákolt, aztán meg ki is hunyt…
Tavaly nyár. A teraszon ül. Látom, hogy mosolyog. Tetszik? Nem tetszik? Nem tudom. Aranyos.
Jön újra. Benn ül. Néz megint, mosolyog is. Én is.
Nem jön egy ideje.
Január. Cha-cha. Ott áll. Köszönök. Helló. Köszön. Semmi több. Elment. Tánc reggelig. Nélküle.
Február környéke. Álmodom. Vele. Elég jó. Tetszik.
Április. Hipnózis díjkiosztó. Csütörtök. Itt van. Jézusom! Ez nagyon durva.
- Szia!
- Szia! Hát te itt?
- Igen, nyertünk! Kétszer is.
- Elmondod? A Kreatívnak forgatok.
- Nem, nem, köszi (mosolyog).
- Honnan ismerlek?
- Cook?
- Tényleg! (mosolyog) csend… mennem kell dolgozni.
- Ok! Szia
Szombaton Cook. Beült a teraszra! Na nee! Én nem megyek ki. Már így is durva a helyzet! Kinn ül, néz, mosolyog. Beültek. Maradnak zárásig. Egyszer csak eltűnik.
Margit Sziget (ugyanaznap) megint itt van. Mit keres itt? Én céges szülinapon vagyok, hogy kerül ide. Szia! Miattad jöttem. Dögös vagy. Nagyon. Tetszel. Meg akarlak ismerni. Ok. Gyere.
Csókolózunk. Alszol nálam? Persze. Hol? Az közel van. Csók, simi, honnan szedted össze ezt a feneket? Baromi jó. Semmi szex. Reggel van. Szép vagy. Kérsz kávét? Tusolsz? Ááá, nem majd otthon. Fáradt vagyok, 3 órát aludtunk. Számodat megadod? Persze. Holnap felhívlak. Ok, várom. Jól éreztem magam. Én is. Lifttel le.
Szerda van… és csend.
Jött és ment.
Megyek én is…
