… Blog bejegyzés lettél te is. Tudod mit jelent?

Hogy mivel is kezdődött?

Csak a szokásos. Van egy pasi. Nagyon bejön persze… na de ez azért más, mert a srác a megszólalásig hasonlít az általad imádott énekesre. (nem vagyok az a típus, aki minden idióta sztárba beleesik, de Jay-Kay, az Jay…)

Persze a hasonlóságról már azelőtt is tudtam, mielőtt még megismertem, hiszen már hallottam róla kis lakótársamtól. Ők együtt dolgoznak, és elég jól elvannak egymással. Ebbe a képbe sikerült belerondítanom.

Első élményem: Ülj le! – erőszakos, és persze részeg.

De azért baromi jól néz ki! Jobban is, mint azt reméltem. Nem jó hír! Van csaja. Persze, hogy ne lenne! Csodálkoznék, ha nem lenne neki is egy Katája, Lillája, Rékája… ki tudja mije.

De azért úgy látszik ez neki nem túl nagy visszatartó erő. Próbálkozik keményen. Közben megtudom, hogy kapott némi hátszelet, kedves lakótársamtól. Lehet kicsit túl nagy szelet is, mert pofátlan és erőszakos. Nem túl szimpatikus. 10 perce sincs nálam, de már megdugna… Mi van? Nem nagyon értem. Vagyis, de csak nem esik túl jól. Na de ösztönök irányítják. Férfi, elnézzük neki. Leszerelem még párszor. Bevágja a durcit, és elkezdi, hogy akkor ő megy haza. Győzködjem, hogy maradjon, miközben rám akarja törni a tusoló ajtaját?

 Áááá, nem érdekel annyira… bár szexi, az kétségtelen. Volna kedvem hozzá, de hát ez már nem járja. Következő próbálkozását erősen hárítom. Elindul haza. Én felháborodom, és kiosztom kicsit! Fel sem fogja, csak néz bután. Nem érti a dolgot. Azt hiszi neki nem lehet ellenállni? Nehéz is! De ennek így már nem sok értelme… nem nyerte el a tetszésemet.

Másnap Facebook üzenetben érdeklődöm, hogy hogy van? Tegnap jól bekészült! stb. Udvarias válasz.

Első bocsánat kérés.

Második élményem: Helló! – A fenébe, még mindig jól néz ki.

Teraszon ülnek. Háttal persze, hogy még véletlenül se lássam. Kár. Isznak párat, mennek tovább. A fenébe, hogy ma is dolgozom, ebből is kimaradok. Lehet nem is baj. Hadd legyen ez is fiús buli. Kis bók azért belefért. Zavarban vagyok. Nem nagyon élvezem a helyzetet.

Eltelik szépen az este. Andris megérkezett úgy 1 óra körül. Kissé feldúlt. Mesél,mesél,mesél. Meg is értem, én is kilennék…

Fél kettő, 4 nem fogadott hívás nála… majd elindul a bokszolás. Gyertek ki. Én biztos nem! Esik. Gyere be te! Úgyis lassan haza kellene menned, nem várnak otthon? (kis csipkelődés belefér). Gyere ki miattam! Nem megyek, gyere te ide miattam! Jó, várj!

Nem vártam, aludtam. (volna, ha tudok, de jön az sms.) Majd jött ő is. Nem is tudom mit vártam. Annyira nem voltam oda az ötletért, de ha már eljött lássuk mi lesz…

Alig várom, hogy elmenjen… nem jó érzés. Alszom inkább. Másnap semmi. Nem érzek semmit. Talán csak azt, hogy nem kellett volna. De nem számít annyira. Nem foglalkozom vele. Nem is érdekel, hogy nem keres. Nem erről szólt. Csak tudnám miről?

Hétfőn további csend. Facebook-on írok neki. Nem akarok feszengeni emiatt. Vegyük lazán, jó, már csak Andris miatt is, jó?

Második bocsánat kérés.

Szerda este. Iszogatnak, csatlakozhatok? Gyere. Megyek. Apa cuka. Eléggé gyászos a hangulat. Valaki mindig elcseszi. Felesleges feszültségek. Mennem kellene inkább. Vagy innom még. Iszogatunk. Lassan oldódik mindenki. Jó a hangulat. Viccessé kezd válni a helyzet. Menjünk tovább lassan. Ok. De várjunk, jön még egy cimbi…

Nem túl szimpatikusan adja elő magát. „Mi szél hozott?” – mi van? Forgószél… nem is értem mit akart ezzel, béna poén.

Honnan ismeritek egymást. Nagy mosolyok. Az attól függ kitől kérdezed? Nevetés.

Majd nagyképűen leribancoz. Szép-szép. Védjem magam? Vagy mi? Nem mintha lenne miért… csak, mert tetszett valaki, és egyszer volt egy jó estém (lehetett volna jobb is)?

Ezután igen furcsa dolgok következtek. Beszélgetünk, lazán, őszintén. Először még majdnem jó fejnek is gondoltam, levetkőzve az alapvető unszimpátiát… tévedtem, vagy 3 percre.

Elkezd azzal jönni, hogy a kis barátja mennyire teli van… homlokomat ráncolom. Jól hallok? Ezt el sem hiszem. Meg ahogy előadja, a fizess felszólítást! Nem találtam szavakat, csak kamillázom. Bunkó, de határtalanul. Meg nagyképű, csak nem tudom mire van oda?

Beszélgetni próbál. Majd indulás környékén megszólal: jó, hogy itt voltatok, de ne menjünk tovább velük, mert ők most már kettesben akarnak lenni.

Állam leesik! Megsértődöm, de keményen! Ez milyen? Andris is kiakad. Ezt el sem hiszem, mit bevállal!

Elhúzunk haza. Jay utánunk jön, de nem foglalkozunk vele. Csak keresem a szavakat, de nem jönnek. Hazafelé puffogok. Kik ezek? Mit képzelnek magukról?

Hazaérünk. Most már egészen kiégett a biztosíték. Elcsattan egy nem túl kedves sms. Jön rá rögtön egy bocsánat kérős telefon a havertól. – Á nem érdekel, bunkó vagy. Ennyi.

Naaa, Gyere le Múzeumba.  Eszemben sincs. Csá

Felhív Ő is. Gyere! Miattam! Miattad? Te hülye vagy? Alszom! Csá!

Hívogatnak reggelig. Nagyon felidegesít. Kiosztom. Fel sem fogja! Tök részeg. Ilyenkor őszinte. Elismeri, hogy fel sem fogja miről beszélek! Nem számít, ha neked így jó! idióta vagy, basszus! Nincs agyad? Gondolkodj már! Azt sem tudod miről beszélek? Nem. Jó! Menjél inni! Nincs kedvem hozzád! Szia!

Továbbra is hív! Gyere ki! Jó megyek, negyed óra! Csak várj meg! A másik oldalamra fordulok, és alszom! Jó éjt!

Még három nem fogadott hívás.

Másnap sms neki. Kár, hogy nem emlékszel arra, amit tegnap mondtam a vélemény alkotásról és nyilvánításról! Nevetségesek voltatok!

Harmadik bocsánat kérés.

Nem megyek vele semmire. Idióta voltam. Te meg bunkó!

SAJNÁLOM!