Ez is, mint eddig mind, múló szeszély csupán.   Már megint csak nem jött össze. De kivételesen nem én vagyok az oka, és engem zavar a legkevésbé, ha nem keres. Éreztem én az elején, csak bevallani fájt. Fiatalabbal, már nem érdemes kezdenem.  Nekem, akinek minden…

játszottam… és nyertem.  Nagy-nagy mosoly ül az arcomon…   Nem is annyira az elégít ki, hogy az előző bejegyzésem mindkét – szerencsétlen- szereplője megkapta a magáét. Nem foglalkoztatott már. Nem volt központi téma.   Inkább az utolsó…

    Fény az éjszakában. Kicsit pislákolt, aztán meg ki is hunyt…   Tavaly nyár. A teraszon ül. Látom, hogy mosolyog. Tetszik? Nem tetszik? Nem tudom. Aranyos. Jön újra. Benn ül. Néz megint, mosolyog is. Én is. Nem jön egy ideje. Január. Cha-cha. Ott áll.…