Holdudvarhatás

 2008.11.03. 10:31

 

Hogyan is lehetne valakinek kíméletesen elmagyarázni, hogy te nem úgy gondolkodsz, ahogy ő?  Kíméletesen… mert nem akarod megbántani. Persze itt nem sajnálatról van szó, dehogy (!) …csak fontos neked, mert kedveled…de valami megváltozott azóta. Nálam meg egyébként is gyorsan változnak érzések-gondolatok. És te erre, valljuk be, bőven rászolgáltál. Május környékén kezdődött minden. Kialakult bennem egy kép rólad, ehhez társulni kezdtek érzések. Aztán hirtelen vettek a dolgok egy jó nagy fordulatot. Akkorát, hogy beleszédültem. És akkor kiderült, hogy nem egészen olyan vagy, mint aminek gondoltalak. Az ember hajlamos felruházni társait nem létező tulajdonságokkal, ami rám különösen igaz. (http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/H.xml/holdudvarhatas.html)

Mégis, még ez sem volt elég, ahhoz, hogy látni se akarjalak többet. Nem érzetem magam megbántva, csak szörnyen dühös voltam. Nem hittem el, hogy így intézted el a dolgokat! De túltettem magam rajta. És értelmét vesztette az ezen való rágódás. Azóta sem gondolkodtam azon, hogy vajon miért alakultak így a dolgok. És főleg nem gondolkodtam azon, hogy a mostani kapcsolatunknak mi célja van?

 

Tudod, igazad volt ezzel a befogadás elmélettel, de vannak dolgok, amikről az ember általában ugyanúgy vélekedik. Ez pont ilyen.

Nem nagyon tudom, mit kell ilyenkor mondani. Szerintem az a legcélravezetőbb, ha őszinte próbálok lenni. Persze ennek is vannak határai. Na és arról még nem is beszéltem, hogy mit mondjak olyankor, ha még én magam sem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek. Csak vannak dolgok, amik nem stimmelnek. Egyszerűen nem illünk össze. Túl sok vagy nekem. Persze szeretek én veled lenni, mert aranyos vagy, kedves, és szórakoztató… meg vannak más előnyeid is, amiket itt inkább nem sorolnék fel, de sajna ez nem elég arra, hogy forró szerelembe essek. Persze lehet, hogy te nem is erre vágysz… Nem tudom, hogy nálad a testi vágy mellé, mennyi lelki vágy társul? De sajna nálam egyik sem jelentős mértékű. Más dimenzióban élünk. Máshonnan jöttünk, és másfelé is megyünk, és látod csak egy igen pici szakaszon haladtunk együtt. De én nem bánom, hisz ezzel is több lettem... És remélem benned sem maradnak rossz érzések.

Ez még neked szól : https://www.youtube.com/watch?v=wVyggTKDcOE

:-)

 

 

 

 

Címkék: én érzések te

A bejegyzés trackback címe:

https://clerion.blog.hu/api/trackback/id/tr15747012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fejsze 2008.11.05. 22:22:28

Mi, FÉRFIAK ilyenek volnánk?

Hát egyesek képtelenek "normális" keretek között mozogni... De egyszer remélhetőleg mindenki megtalálja a számítását...és a helyüket... Vannak akik képtelenek felnőni és megfelelni a felnőttkorral járó felelősséggel! Az ilyen nem akarja lekötni magát: élvezni szeretné még az életet (hisz örökre gyerek marad, aki még a szüleinél lakik...) élvezni a facérság örömeit, inkább ruház be márkás (hozzátenném, hogy használhatatlan) kütyükbe, mint egy hosszúlejáratú ingatlanhitelbe... Legyen igényes, de ne vegyen csillogó felsőt az "inkább kiugrok Angliába" vásárlás során, mint bármelyik "átlagos" üzletben, mondván, hogy "szembejön velem, nem kell!" Persze a sportos testalkatra könnyebb lenne összetalálkozós ruhát venni, mint a slamposra, úgyhogy nem kell az az utazás mégse... De ilyennek is lennie kell, hisz így teljes a világ, és ezek által leszünk többek, hogy tudjuk, mi az amit NEM akarunk...
süti beállítások módosítása