... mert akkor annyi minden megvilágosul.
Rájönni a dolgokra, nagy igazságokra és kimondani őket. Ez nagyon nehéz, ha nincs megfelelő partnered, mert az addig szép és jó, h te kitalálod ezeket, de mit sem ér, ha nincs akivel átéld, megbeszéld...
Tegnap volt mellettem valaki, akit alig ismerek mégis sok jó élménnyel gazdagodtam az elmúlt pár hétben. Csakis azért mert érti miről beszélek neki. Tudom, hogy van még ilyen ember az utcán, a metróban, az Ikeában, meg a munkahelyeken, de valamiért mostanában nem találom a hangot velük. És leginkább a barátaimmal nem találom a hangot. Elvesztem kicsit ebben a nagy világban, és pár hete azt hiszem céltalanul bolyongok, várván a pillanatot, amikor végre minden újra a helyére kerül. Csak ez most kicsit más, mint eddig, mert tennem kellene. Csak olyan fáradt vagyok néha. És nincs kedvem napról napra harcolni. De megoldom persze, megyek tovább, mint mindig.. csak kell itt is lenni. Lent kell lennem, hogy fel tudjak jutni. És szerencsére jól haladok...
Gondolkodtunk kapcsolatokról szerelmekről, és arról, hogy vajon miért vannak másoknak is hasonló problémáik, mint nekünk.
Eszembe jutottak a ''lezáratlan'' kapcsolataim. Minden egyes lángolás és szerelem csak azért volt olyan jó, mert nagyjából az összes viszonzatlan maradt. Emiatt is volt ez az enyém. Mert csak a saját őszinte szerelmem emléke maradt meg. Senki sem szennyezte be a saját felém irányuló szerelmével.
És ekkor elkezdtem gondolni egy legutóbbi általam még feldolgozatlan – és amint az előbb fejtegettem lezáratlanul maradó – fiúra.
Ebben az egészben a beszélgető társam szerint az a legrosszabb, hogy nem mondhatod el neki, hogy rá gondolsz. De szerintem nem ez a legrosszabb, mert bármikor elmondhatod. Az a legrosszabb, hogy ezzel nem hatsz rá. Mert őt sajnos nem érdekli, hogy te oda vagy érte, egyszerűen és fájdalmasan,de nem érdekli. Az a legrosszabb, hogy nem tudja értékelni és viszonozni. És sohasem fogja. És ilyenkor ha van némi józan eszed belegondolsz, hogy hány másik fiú érzéseit tojtad le magasról. Ilyenkor fog fájni igazán… Mert tudatosul…
És te ott ülsz egy fiúval és közben mind a ketten azon gondolkodtok, hogy miért nem kaphatjuk meg azt amit szeretnénk. Csak az a baj, hogy közben én másra gondolok… És ezzel akaratlanul is megbántom...
