Duplát csak Jack-almából, a szimpla meg sosem érdekelt…
Miden ember, akivel valaha is összehozott a sors az életed részévé válik, és te is része leszel az övének. A közös élményeket sosem tudod kitörölni senkiből, és ez a tudat valami földöntúli boldogságot ad az életem jelenlegi szakaszában.
Ha neked fontos, hogy hogyan emlékezzenek rád, akkor csak magadat szabad adnod. Én magamat adom, és ha kellek neki, hát megkaphat, ha pedig nem, akkor említésre sem méltó az egész kapcsolatunk.
Van valami, amit nem tudok felfogni. Méghozzá az a sok-sok pozitív érzés, amit 2 hete kapok tőled. Kicsit bonyolult ugyan a helyzet, de elképzelhető, hogy pont ezért kell annyira.
A napokban sokat gondolkodtam azon, hogy mennyit számít egy kapcsolatban a szex? Azt kell mondanom,hogy nagyon sokat. De mi van akkor, ha találkozol egy emberrel, akire nem túlzás azt mondani, hogy tökéletes. Mármint, nem ő maga (koránt sem, de azért persze elég jó…), hanem az ágyban eltöltött percek mindegyike.
És azon is gondolkodom, hogy vajon a szex mámorában a fejedben lévő 200 gondolat közül hogyan tudja mindig pontosan azt csinálni, amit szeretnék? Hogyan van az, hogy két ember, aki szinte alig ismeri egymást azonnal összhangba kerül? Azt hiszem ebben is megvan mindenkinek a maga párja. Az a vicces ebben az egészben, hogy bármennyire próbálod elkerülni, szépen lassan beleszeretsz, mert valahogy minden jól alakul. Nemcsak az ágyban találod majd vonzónak. Észre veszed magadon, hogy csak nézed, ahogy beszél, és te vagy a legboldogabb. Nézed, amikor pakol, amikor öltözik, amikor fogat mos, amikor a pultnál áll, amikor nevet. És te boldog vagy, hogy közöd van hozzá. És magával ragad az első pár „rajongós” hét. Amikor rá gondolsz, és tudod, hogy ő hív, és tudod, hogy ő ír. És szidod az életet, hogy már megint miért cseszett ki veled. Hogy már megint miért van egy harmadik? Hogy már megint harcolnod kell. Hogy már megint nem tudod minek van értelme,és mi válik értelmetlenné. De este megint mellette alszol el. Sokadszor a héten…
És nem érdekel többé a csaja, mert úgy érzed, hogy nincs az az ember, aki megakadályozná, hogy a tiéd legyen.
Türelemjáték ez is. Ki bírja, ki nem.
Esküszöm én próbáltam abbahagyni, de nem megy.
